Bevezető A természetdelem fogalma ma már közismert. A Yellowstone Park megalapítása óta eltelt közel száz év alatt elterjedt a gondolat: nem vagyunk egyedül a Földön, az állatok életlehetőségeit nem korlátozhatjuk gátlástalanul. De nem csak az állatvilág sínyli meg az ember létezét. Növényeink közül harmincöt másik fajjal együtt kipusztult a magyar mézpázsit (Puccinellia pannonica), több növényfajunk pedig veszélybe került, mint például a poszméhbangó (Ophris fucifiora) a lápi hízóka (Pinguicula vulgaris), vagy a — könyvünkben is szereplő — lisztes kankalin (Primula farinosa) és boldogasszony papucsa (Cypripedium calceolus). Jelenleg 515 növéényfajunk áll természetvédelmi oltalom alatt. A veszélyeztetettég okai sokfélék. A leggyakoribb ok élőhelyük beszűkülése. A mezőgazdaság, a melioráció, az intenzíven kezelt ültetvényszerű erdők telepítése, a kiskertek, üdülőtelepek terjeszkedése, az úthálózat meggondolatlan fejleszése(amit ráadásul a közelgő EU-csatlakozás is gyorsít), és az ezekkel együtt járó környezetszennyezés következtében a megmaradt területekről eltűntek az érzékenyebb növényfajok. Egyes fajok egyedszáma olyannyira lecsökkenhet, hogy már a virágszedés, a kirándulók taposása is kipusztíthatja. Igy tűnt el a magyarföldi husáng (Ferula sadleriana) a börzsönyi Szent-Mihály-hegyről és a Nagy-Pisznicéről. Védett nönyeink az ország egész területén oltalmat élveznek. A delem a faj minden egyedére, annak minden részére (mag, virág, termés) kiterjed. A kirándulóktól természetesen nem várható el, hogy ismerjék valamennyi védett növényt. Ezért a leghelyesebb, ha a természetben járva —főleg, ha védett területen kirándulunk — semmilyen virágot nem szedünk. Emlékeinkben sokkal tovább élnek, mint a vázában. Ez a könyv nem vállalkozhat arra, hogy valamennyi védett növényünkkel megismerteti az olvasót. Harminchét hazai védett növényfajt és húsz rokon fajt mutat be, melyek nagy része szintén védett. A nönyvilág ékszerei kedvcsináló szeretne lenni, természetjárásra buzdítva olvasóit. Mert a magyar erdők, rétek még ma is számos csodát rejtegetnek. A könyv szerzője abban reménykedik, hogy ezek a képek felidézik a nönyek méltóságát, és kimondatlanul is elültetik az olvasóban a természeljárók alapszabályát: járkálj, gyönyörködj a természetben, de hagyj mindent úgy, ahogy találtad! Talán ez az egyik legfontosabb manapság. Mert a természet védelménél nincs fontosabb közügy. A védelem lehetőségei a mindenkori politikai helyzettől függően változnak. A cél azonban mindannyiunk közös célja: olyan világot hagyni utódainkra, amelyben érdemes élni. A könyv elkészítésében segítségemre voltak: Janáta Károly, Molnár Attila, Nagy István, Palkó Sándor, Tóth István Zsolt. Köszönöm a segítségüket.