Előszót többféle okból írnak a szerzők a könyveik elé. Van, aki a kötet tartalmát foglalja össze; van, aki az általa fontosnak tartott tanulságokat sorolja; olyanok is akadnak, akik a tartalomra való homályos utalásokkal igyekeznek felkelteni az olvasó figyelmét - a sor folytatható. Ez az előszó e könyv keletkezésének sajátos - néhol akár különösnek is mondható - történetét vázolja fel. Közel húsz éve kezdtem meg a könyvhöz az anyaggyűjtést illetve az írásra való felkészülést. Akkor a Szaunák fürdők volt a kötet munkacíme. Halmozódott az anyag, új szerkezet és új cím (Szaunák, szoláriumok, fürdők) látszott szükségesnek. De tovább gyűlt az anyag. Kiderült, hogy az előző címben felsorolt hármas szétfeszíti egyetlen könyv terjedelmét. Ezért elsőként a Szauna történetével, fejlődésével, formáival, az ezredforduló modern szaunáival igyekeztem foglalkozni. A fürdők témája ismét új szerkezetet, új könyvet kívánt. A kézirat - mely félig készült el - tartalmazta volna a teljes gépészetet, gépész társszerzőm azonban (talán mert megelégelte a velem való bajlódást, talán mert fontosabb elfoglaltsága akadt) halasztást kért. Mondhatnám: szerencsémre. Közben ugyanis jelentősen megnövekedett a közérdeklődésre számot tartó építészeti - és kapcsolt - anyag. Fél évvel ezelőtt nyilvánvalóvá vált, hogy az építészeti témát is ketté kell választani, így született az Uszodák 1. és Uszodák 2. E kötetekben az építészeti témák szisztematikusan oszlanak el. Ám a fentieket követnie kell a teljes gépészeti és üzemtechnológiai rendszer bemutatásának a tervezéstől a megépítésen át egészen a szakszerű üzemeltetésig. (Részlet az Előszóból)